Computergrafika – műhelymunka Tatabányán

Azt éppen nem lehet mondani, hogy Tatabánya a művészetek fellegvára. Mindig akadtak azonban kisebb csoportok, baráti társaságok, amelyekben szabad volt kísérletezni, lehetett mást is csinálni, mint amit a bányaváros éppen be tudott fogadni. Computer art például 1986 óta van városunkban.

Az előzmények 1984-re datálhatók. Feleségemmel, Barják Györgyivel akkor lettünk tagjai az Etyeki műhelynek, ahol népművészettel, szövéssel foglalkoztunk és bekerültünk egy európai alkotó közösségbe. 1986 tavaszán új irányba indultunk, elkezdtük a szőttesek, főleg a szövött szalagok számítógépes feldolgozását elsősorban oktatási célokra. Györgyi főleg a grafikai munkát és a szövést vállalta, én (lévén villamosmérnök) inkább a programozással foglalkoztam. A kezdeti eredményekből kora nyárra már egy Soros-alapítvány pályázat született. Az ösztöndíjat elnyertük, amely két évre szólt. (A hírt egyidőben kaptuk meg az első DIGITART kiállítás megnyitásával. Siettünk megnézni, hogyan használják mások a számítógépet grafikai célokra, és később magunk sem értettük, miért nem küldtünk mi is anyagot.

Az ösztöndíj elnyerésével munkánkat szervezettebbé tettük. Györgyi ekkor a Bokányi Dezső Sport- és Szabadidőközpontban dolgozott, mint grafikus. Az akkori „Bokányis” társaság volt az első olyan közösség, amelyik segítőkészen befogadta programunkat. Sokat jelentett számunkra az ott tapasztalt más szemlélet és hagyományteremtő gyakorlat.

1987-től A Közművelődés Háza és az Úttörőház ad helyet és támogatást munkánkhoz. 1988 decemberében A Közművelődés Házában beindítottuk a számítógépes kiadványkészítést (itt készül a Művészeti Műhely is). 1989 márciusában a második „Nagy Bulin” először állított ki Györgyi néhány számítógépes grafikát. Májusban a Néprajzi Múzeumban egy zártkörű kiállításon a Soros-alapítvány ösztöndíj alatt készített anyagunkat állítottuk ki. A másik kiállító a DIGITART Stúdió volt. A stúdió egyesületté alakulásakor már mint a DIGITART Stúdió Egyesület alapító tagjai vettünk részt. A második DIGITART pályázatra most októberben harminc képet küldtünk. A kiállítás januárban lesz az Ernst Múzeumban.

*

A computergrafika megítélése tapasztalatom szerint más Tatabányán és más Budapesten. Remélem, nem sokáig. A különbség a „hagyományos” és a számítógépes alkotások között csak ideiglenes. Végsősoron a computer is csak eszköz. Beépül a szerszámok közé, észrevétlenül átveszi más eszközök szerepét. A nyomdákban a szedés és a képfeldolgozás sok helyen már számítógéppel történik. A fotózás is új utakra lép, a film szerepét átveszi a memóriakártya, a fotópapír helyett színes nyomtatón, színes fénymásolón fognak készülni a képek. Maga a műfaj már nem is igazán új. Az új vizuális kultúrát, amit hordoz, valamilyen szinten már mindenki be tudja fogadni. A videoclipek, TV-reklámok, SCI-FI filmek korában észrevétlenül része életünknek a számítógépes grafika. Talán csak önálló alkotásként fogadjuk el nehezebben. Mint a modern zenét. Egy jó rajzfilmet nézve eszünkbe sem jut, hogy élvezetes kísérőzenéjét a film nélkül esetleg hallgathatatlannak ítéljük. A computergrafika természetes eszköze az elvonatkoztatásnak. Nélküle sokkal nagyobb szellemi teljesítmény kell egy sajátos logikájú világ megalkotásához. Vele az ilyen világok végtelen gazdagsága létezik. Már csak meg kell tanulni meglátni és alkalmazni.

*

Néhány szó a technikáról

Alkalmazási oldalról:

– A számítógépet kevéssé ismerő alkotók kész rajzoló és festő programokat használnak. Ezeket néhány hónapos tanulással igen jól el lehet sajátítani.

– Programozni tudó, vagy ilyen segítséget kapó művész egy-egy művet kifejezetten erre a célra létrehozott programmal is készíthet. Ehhez már elengedhetetlen bizonyos mértékű számítógépes tudás.

A megjelenés oldaláról:

A kép általában először a képernyőn jelenik meg. Ahhoz, hogy falra lehessen akasztani, célszerű papírra rögzíteni.

Ez történhet:

– különböző típusú nyomatatókkal, pl.
mátrixnyomtató
lézernyomtató
tintasugaras nyomtató
– plotterekkel, (ezek rajzgépek, amelyek csőtollakat vagy rosttollakat használnak, általában több színben)
– a képernyő lefényképezésével. Így hagyományos színes fotó készíthető. Új technikaként terjed, hogy a képernyő fotóról színes fénymásológéppel készítik a végleges képet. Ezt színes xerox-nak nevezik. Elterjedése várható a fotósoknál is.

*

Nemrég felmerült egy tatabányai alkotócsoport létrehozásának a gondolata. Van néhány ismerősünk Tatabányán és a környező településeken, akik próbálkoztak már ezzel a műfajjal. A technikai feltételeket azonban ma még nem könnyű itt helyben megteremteni.

Barják László