CSALÁDI JÁTÉK SZÁMÍTÓGÉPPEL - SZÖVÉSSEL
(az Etyeki Műhely beszámolójához)

Az elmúlt egy év alatt családi játékunk a gyakorlatban életképesnek bizonyult, az erre az időszakra kitűzött célt elértük. Sikerült olyan tapasztalatokat, információkat gyűjteni, szövéseket, szoftvereket készíteni, amelyek rendszerbe foglalásával kialakítható az a komplex anyag, ami eredeti célunk.

Munkatervünk megfogalmazásakor még nem lehetett tudni, hogy családi kísérletünk hogyan, mennyire fog kapcsolódni más közösségekhez. Mi a nagyobb közösséghez tartozást fontosnak érezzük. A korábban szükségesnek látszónál szorosabb kapcsolatot tartunk az Etyeki Műhellyel ebben a témában is.
Mivel Csókos Györgyi célja a kezdettől az oktatás fejlesztése volt és elképzeléseiről rendszeresen tájékoztatott minket, sokat dolgoztunk együtt is. Gyakran utaztunk a teljes számítógépes felszereléssel Egyekre. Megbeszéltük a számítógép lehetőségeit, alkalmazásának feltételeit. Szalagokat szőttünk, sokat tanultunk. A szedéses szalagok és a kettőnél többlyukú kártyával való szövés feldolgozásánál tartunk.
Munkánk közös részét – ezen túlmenően – Csókos Györgyi ismerteti, a továbbiakban lakóhelyünkön, Tatabányán történtekre térünk ki.

A Komárom Megyei Művelődési Központ is támogatja tevékenységünket. Mivel feleségem a KMMK dolgozója, és a gyerekeknek szervezett foglalkozások közül a szövést ő vezeti, lehetőségünk volt kisebb csoportokkal együtt játszani. Ilyenkor én számítógépes foglalkozásokat tartottam. (Ezek nem rendszeres, hanem alkalmankénti összejövetelek voltak, pl. nyári tábor, gyermeknap)

Megpróbáltam a szövéssel kapcsolatos számítógépes programokat is megmutatni.
Kiderült, hogy a számítógép ebben a környezetben, ilyen módon alkalmazva megzavarhatja az érdeklődőket, ugyanis sokan „számítógépes szövést”, „számítógéppel vezérelt szövést” vártak. Ezért a további foglalkozásokon magát a számítógépet már nem használtuk, csak a segítségével készített segédanyagokat (kottákat, ábrákat). Bármennyire csábító a propagandalehetőség a „számítógépes szövés” elnevezés, céljainknak nem felel meg, ezért a következő próbát más keretek között képzeljük el.
Feleségem október 31-től rendszeres foglalkozást fog tartani a gyerekeknek, ahol eleinte egyáltalán nem lesz szó számítógépről. Ha a megfelelő érdeklődésű gyerekek összegyűlnek és az alapokat már megtanulták (fonalak ismerete, fonások), a következő lépéstől, az egyszerű szalagok tanulásától kezdve fogjuk a számítógépet segédeszközként használni.

Más megközelítés kell a szövés felhasználásához a programozásban. A szövést bárki tanulhatja, a programozást azonban meg kell különböztetni a számítógép alkalmazásától, ami kész felhasználói programokkal történik. Programozást nem célszerű mindenkinek tanítani. Figyelembe kell venni az érdeklődési kört és a képességeket. Az első utasítások megismerése (LOAD, PRINT) nem feltétlenül vezet további érdeklődéshez.
Erről a témáról külön is mellékelek néhány sort.


Családon belüli tapasztalataink a következők:

Mind három fiúnk gond nélkül megtanulta a számítógépes programok használatát. Tudnak tervezni mintát, és kész szalagról vissza tudják keresni annak kottáját. A két nagyobb gyerek egyszerűbb szedéses mintákat is megszőtt már.

A programozásba csak a legidősebb, László kapcsolódott be (11 éves). Az általunk kialakított V/S és 0/1 (világos/sötét és nulla/egy) elemekből felépített kottákat string-ként kezelve kisebb feldolgozó programot írt.
A BASIC nyelvet alapfokon ismeri, de a programozás nem érdekli. A szövést ugyan először a számítógép felől közelítette meg, mára azonban véleménye megváltozott. Megkértem, írja le maga:

„Engem a számítógép nem nagyon fog meg. Játszom vele, beleírok szalagmintát, de tartósan nem maradok mellette. Jobban tetszik az igazi szövés, bár mostanában nem nagyon foglalkozom vele. Viszont a filmeket, amik erről szólnak, szeretem. Akik ezzel foglalkoznak, sokkal jobban tetszenek, mint akik karatéznak. Művelni kell a szövést, de a számítógép nem nagyon illik ide. Fonalat fonni is szeretek. Enélkül nincs szövés. Kedvenc anyagom a gyapjú. Szeretem a tapintását, melegét. Könnyű fonni vele. Inkább sok fonalat, orsót, szövőszéket kellene juttatni a művelődési házaknak, nem számítógépet és szövőprogramot. A szövőszakköröknek meg kellene látogatniuk mester szövőket, feljegyezni a magyarázatokat, és persze sokat kérdezni. A fiúkat szádfa, szövőlap, orsó faragására kellene tanítani.”

Márton fiúnk (9 éves) eleinte egyáltalán nem érdeklődött a számítógép iránt. Inkább rajzolni szeretett. Amennyire meg tudjuk ítélni, nem látszott műszaki érdeklődésűnek. Hosszabb szövésekhez nincs meg a kitartása (de pl. hangszergyakorlásban megbízható). Most nála is fordult a kocka, nemrég részletesen kikérdezett a számítógépről egészen a memóriaszervezésig, és rendszeresen olvas egy fizika könyvet. Az ő véleményét is megkérdeztem:

„Mikor elmegyünk Györgyi nénihez, anyukám leül szőni, apukám előveszi a számítógépet. Nem szoktam sokat szőni, inkább a szövőprogrammal tervezet szalagot. A programban ez s,v (sötét, világos) jelzi, hogy sötét, vagy világos színt tervez oda az ember. Nekem elég jól szoktak sikerülni, és ennek örülök. Itthon két-három szalagot szőttem, de faragtam két orsót és még két vetőfát. Mikor anyukám sző, sokszor használja. Az egyik szalagom az anyukám régi munkahelyén készült. A többi itthon a lakásban. Utoljára a csomózást próbáltam meg. Ha csinálom nagy élmény a szövés.”

Fiaink a szövés mellett felfedezték maguknak a szövő-fonó szerszámok készítését. Szívesen faragnak ilyeneket, és ha sikerülnek, akkor örömmel használják, illetve figyelik a használatukat.

Érdekes, előre nem gondolt szerepe is kezd kialakulni nálunk a szövésnek. Kisebb használati tárgyak készítésére eddig is gondoltunk, azonban érdemesnek látszik komolyabbakat is szőni. Az egyik ok az árak emelkedése, a másik a bolti áruk esetenkénti – ártól független – rossz minősége. Iskolatáskát például évente kell venni mind a három gyereknek. Ugyanez megszőve szép, időtálló és vastag szőnyegfonalból még olcsó is. Kis kabátot szőve szintén egyedi, szép ruhát készíthet magának már egy 12-14 éves gyerek is. Nem kell hozzá szövőszék, lécekből szegelt szövőkeret is jó.


Számítógépre elkészült programok:

– Szalagszövés, egyszerű szalagtervek
– Szalagszövés, Etyeki Tábor (1987 nyara)
– Kártyaszövés, Egyszerű Szalagminták (kétlyukú kártyákra)
– Szedéses szalagok mintáinak tárolása, plotterrel történő rajzoltatása négy színben, kinyomtatás mátrixnyomtatón. (Nem kész program)
– Többnyüstös szövések számítógépes feldolgozása (kísérleti stádiumban.)

A nyomatásokból, rajzokból néhány mintát mellékeltünk.

Sok fotót készítettünk, főleg diákat, ezeket egyelőre csak vetítéssel tudjuk bemutatni, később papírképeket is csináltatunk róluk. Most négy képet mellékelünk.

Mivel én nem szövök, megkértem feleségemet, írja le külön az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, véleményét.


1987. július 13-23:

Kézműves tábor a Komárom Megyei Művelődési Központban.

A csoport 7-13 éves korú gyerekekből állt.
Tíz napon keresztül, minden délelőtt 4 órát játszottunk, kis szünetekkel oldva (éneklés, tízórai).
A kézgyakorlatokban a már beavatott fiam László segített. Megismerkedtek a gyerekek az egyszerű vetéssel. Madzag és szalagfonással kezdtünk. Miután mindenki font magának egy-két övet, csak akkor kezdhetett a szalagszövéshez. Kis szádfával dolgoztak. Szép kis szalagok, tarisznyapántok készültek. Jó hangulatú foglalkozások voltak. A gyerekek sokszor megfeledkeztek még az ebédről és a külvilágról is.

Nem a számítógéppel (sajnos nem volt rá módom, hogy összeállítsam), de annak segítségével dolgoztam. A program által kinyomtatott füzetből magyaráztam a „kottát”, és nézték a gyerekek a mintákat. A számítógépet én oktatási és tárolási segédletnek tekintem. Úgy vettem észre, a nem értő embert csak elbűvöli, vagy riasztja a képernyő és a gép, nem tudja használni.
Ez nem játék, hanem eszköz. Szakköri körülmények között, csak a szükséges szövési alapok elsajátítása után, irányítás mellett használható.
Mikor egy régi mintát, egy öreg szalagot megolvasok, rajzban, szövésben ellenőrizni kell, hogy az eredeti minta alakul-e ki. Számítógéppel ez sokkal gyorsabb, hamar kiderül az esetleges hiba. Ha ellenőrzöm a programmal a kottám helyességét, gyorsabban meg a rajzolás is, amiből dolgozhatom.


1987. október 21.:

Napközis iskolásoknak szervezett foglalkozás:

10 gyerek – lányok, önkéntes jelentkezés (3) illetve kijelölés alapján. A tíz gyerekből egy tud kötni és horgolni, egy pedig egy kicsit kötni.

A gyerekek III. osztályosak, 8-9 évesek, semmit nem tudtak a szövésről. A foglalkozásra egy és fél óra volt. A feladat: ötös hurkolással szalagfonás.

Tapasztalat:

Eleinte a gyerekek még az ujjaik nevét sem tudták!
Az a két gyerek, aki már tudott kézimunkázni, hamar megértette és megtanulta a fonást. A másfél óra alatt 2-2 szalagot készítettek. Érdekes volt, hogy a legügyesebb kislány eleinte nagyon irigy volt, nem akarta senkinek sem megmutatni, hogy miként dolgozik, de a foglalkozás végére már a testvérének is készített szalagot, és segített pajtásainak is. A másik ügyes kislány viszont nem dolgozott „becsületesen”, nem törődött különösebben azzal, hogy szép-e amit csinál, vagy sem!
Az átlag 5 kislány a másfél óra alatt megtanulta a szalagot tisztességesen elkészíteni. Három gyerek „problémás” volt, ebből egy csak az utolsó percekben értette meg (?), hogy mit kell csinálni. ő végig nem tudott feloldódni, nem is fejezte be a szalagját.

Az alkalmi nyitott foglalkozások után úgy tűnik, hogy általában a gyerekek „ügyetlenek”.

Gyakorló pedagógussal megbeszélve, közösen az a véleményünk, hogy sokkal korábban kellene kezdeni az ilyen ujjmozgató gyakorlatokat, valószínű könnyebben menne az írástanulás is.


Művelődési központunkban rendszeresek a kézműves foglalkozások.

Gyerekeimen a következőket vettem észre:

A két nagyobbik fiam, mikor kezdték az első osztályt, nem tudtak írni, és roppant nehezen álltak rá.
Ügyes kezük és fejük ellenére igen sok vesződés, gyakorlás árán tanulták meg a betűvetést. A legkisebb fiam, aki szellemileg ugyanolyan fejlett mint bátyjai, idén kezdte az iskolát. Már több mint egy éve szövöget, fonogat. Írni az iskola előtt ő sem tudott. Most tizedannyi gond sincs vele a tanulásnál, ügyesen manipulál. Kevesebb gyakorlással hamar tanul írni.

Kicsi gyerekeknél a normális fejlődés jó segítőjének tartom a gyurmát és a fonalat. A gyöngyök fűzése is jó, de csak akkor már, amikor nem ejti ki a kezéből.

Ezek az anyagok nagyszerű tapintási és szín élményt adnak, ami egy kisgyereknél igen fontos. Már 3-4 éves korában megtanulja a szálak sodrogatását, fonogatását, a fűzést. Megtanulja az ujjacskáit mozgatni, külön-külön irányítani.

Második éve, hogy a gyerekekkel együtt szövök, őket figyelve, segítve. Érzem, hogy igen komoly nevelő szerepe van, mint minden kézműves mesterségnek. A tudást, a hagyományokat csak személyre szabottan, „csak veled foglalkozom” alapon lehet átadni.

A fiaim ismerik az alkotás, a „valamit végig csináltam” örömét.


***


A programozás tanításakor, az alapismeretek megszerzése után hamar felmerül a kérdés: mit programozzunk?
Erre nem könnyű válaszolni. Matematikai feladatok megoldását nem célszerű választani, mert a programozás iránti érdeklődés nem mindig esik egybe a matematika irántival. Némi töprengés után rendszerint a számítógépes grafikával szokták folytatni. Ennek az az előnye, hogy minden programlépés változást okoz a képernyőn, az ok-okozati összefüggés nyilvánvaló, vizuálisan ellenőrizhető. Sok érdekes ábra, csillagok, soha nem záródó görbék kirajzolása után azonban ismét jön a probléma, hogy mire lehet mindezt használni? Az érdeklődést fenntartani, értelmes irányt mutatni nehéz.
Ebben segít a szövés programozása.

A szövet sok digitális információt hordoz. Érdemes követni a szövés történetének utóbbi kétszáz évét: Az ipari forradalom 1764-ben a textiliparból indult. A lyukkártyát is ekkor találták fel éppen a szövőgép vezérléséhez, és néhány évtized múlva Jacquard már tömegtermelésre is érett gépet alkotott. Hasonló gépek ma is működnek a szőnyegiparban, csak nem gőzgép hajtja őket, hanem villanymotor. Maga a Jacquard-mechanizmus azonban lényegében nem változott, ami azt bizonyítja, hogy ez a rendszer messze megelőzte korát, a célnak ma is megfelel.
A következő állomás az USA első nagy népszámlálása. A Hollerith-féle lyukkártyás adatfeldolgozógép a szövéshez használt lyukkártyákat vette át. A cég, amely ezeket készítette, az IBM jogelődje volt. Máris napjainknál tartunk, az IBM számítógépek közismertek, a vállalat meghatározója a piacnak. Nem új tehát a szövés és a számítástechnika, vezérléstechnika kapcsolata.

Az első feladat az egyszerű – nem szedéses – szalag feldolgozása.
A szövéshez szádfát használunk. A szálakat egy törtvonal fölé és alá írjuk, fölülre a lyukba, alulra a résbe fűzendőket. A szálak színét 0=sötét, 1=világos jelölhetjük, de jó az S-V kezdőbetűk használata is. (Több szín esetén 0-1-2…. a jelölés)
A kotta pl. ilyen lehet:

VVVVSSSVVSSSVVVV
--------------------------- = 31, vagyis 31 szál.
VVVVVVSSSVVVVVV

Programozáskor a következő lépéseket kell kidolgozni:

1. A szálak képét mutató hatszög programozása. Figyelni kell az arányokra is!

2. A hatszögek sorbahelyezése, ahogy a szövés halad. Ez ciklusszervezést igényel. A sorbahelyezéskor vizsgálni kell, hogy az adott helyen világos, vagy sötét szál van-e? Ehhez meg kell oldani a stringfeldogozást.

3. A következő ciklussal a sorok egymás alá helyezhetők, és a minta máris kirajzolható (lásd a mellékelt 6. mintát)

A következő, – nehezebb – programon a részletek is követhetők. Itt szedéses szalag ábrázolása a feladat. (Az adatokat nem kell mindig DATA-sorokba írni, azok háttértáron tárolhatók. (Külön grafikus szerkesztőprogram van hozzá.)

A program leírása:

10, 140: Dimenzionálás, beolvasó ciklus.
20-130: Adatok. 0 = vetülékfonal (nem látszik)
2, 3: Piros, zöld szálak
6, 7: piros, zöld takart szálak. Ábrázolásuk nem szükséges, a leszámolást segíti. (Saját ötlet, ilyen ábrázolást nem láttam máshol).
150: B$: Az elemi sorok sorrendjét tartalmazza
160: Grafikus üzemmód beállítása a plotteren.
170-200: A stringek feldolgozása. Mivel a stringekben lévő adatok a mintaelemnek csak egy negyedét tartalmazzák, a program itt végzi el a szimmetriatengelyekre való tükrözést.
220-250: Az elemi szálakat rajzoló szubrutin. Itt történik a színek kiválasztása is. A rutin cseréjével más nyomtatón, illetve képernyőn lehet ábrázolni.

Ilyen nehézségi fokú programot az általános iskola felsőbb, illetve a középiskolák alsóbb osztályaiba járó korosztálynak lehet feladatul adni, de ez nagyon függ az egyes tanulók képességeitől, érdeklődésétől. Az egyszerű szalagmintákkal pedig már 10-11 éves kortól érdemes próbálkozni.

Ezek a szalagok természetesen a valóságban is léteznek, meg lehet fogdosni, esetleg meg is lehet szőni. Még kevés tapasztalatom van az ilyen módon való oktatásban, de az nagy előny, hogy a téma nem elvont, ott lehet a kezünkben. Így munkánk egyik fele a „földön tart”, a másik fele, a programírás úgyis elvont tevékenység. Sokkal nehezebb a dolgunk, ha a probléma maga is elméleti jellegű, de természetesen ilyenekkel is kell foglalkozni.

A szövésben a fentieknél sokkal bonyolultabb szerkezetek is vannak, de a középfokú tudáshoz ennyi elég, a szövéssel nem foglalkozóknak pedig más feladatokat is kell adni a fejlődéshez.